



Ismét hazánkba látogat a labda nélküli vizes sportágak európai elit mezőnye. Bármennyire is tisztelem az úszókat, a mûugrókat és a hosszútávúszókat, ez a cikksorozat, most, nem róluk fog szólni, sokkal inkább a szívemhez oly közel álló mûúszókról, akiket, méltánytalanul, sokan nem tekintenek a magyar delegáció teljes jogú tagjának.

A 2006-os megmérettetés megismertette, és ami még ennél is fontosabb megszerette Magyarországgal a lányokat. Soha nem fogom elfelejteni, álltam a lelátón, és ahogy az erőm és a torkom engedte szurkoltam nekik, énekeltem a Hungária számokból összeállított kûr zenét, miközben izgultam, hogy a leghosszabb lábsor is sikerüljön. Csodálkozva néztem körbe, hogy rajtam kívül még vagy ötezer ember tombolt, olyanok is, akik soha életükben nem láttak még ilyet, akik ezelőtt azt sem tudták, hogy nekünk, magyaroknak, ebben a sportágban is van válogatottunk, akik, még csak a vízben levők nevét sem tudták. Ekkor értettem meg, hogy ez a világ, már nem csak a miénk, hogy be kell engednünk őket is, hisz megértenek bennünket.
érezhető volt a változás, rengetegen kezdtek szinkronúszni, nagyobb lett a média érdeklődése, talán egy-egy egyesületnek, még támogatót is sikerült találnia. Sajnos, mint minden, ez is elmúlt. Hogy miértő Nem tudtuk kezelni, nem tudtunk élni vele. Megfogadtuk, hogy, ha már azon szerencsések közé tartozunk, akik kaptak még egy esélyt, nem fogjuk hagyni, hogy ismét megfeledkezzenek rólunk, hisz itt vagyunk, rengetek sportoló, megszámlálhatatlanul sok rajongó, szerethető válogatott.
A sorozat következő részében a címeres köpenyt viselő lányokat mutatom be nektek. Megtudhatjátok, kik képviselik országunkat a különböző versenyszámokban, és azokat mikor láthatjátok. Mivel mi, még!!, nem tartozunk a legesélyesebbek közé, azt is elmondom nektek, hogy kikre érdemes figyelni, ismertetem a „sztárokat”.

